Az akupunktúra - amely a hagyományos kínai orvoslásnak csak egy kis része - egy olyan gyógymód, amely a bőrre ható ingerekkel igyekszik befolyásolni a szervezet általános állapotát.

Az akupunktúra egy olyan gyógyítási rendszer, amelynek alapja az emberi energiák áramlása, és amely a távol - keleti világszemléletet alkalmazza az ember megismerésére, egészségének megóvására.

Az egyik hagyományos történet szerint az akupunktúra véletlenszerűen született meg: egyik ősünknek egyszer - vadászaton? háborúban? - nyílhegy állt a lábszárába s ezzel egyidőben elmúlt régóta kínzó gyomorfájdalma. Az akupunktúra évezredes továbbfejlődése azonban korántsem lehet ilyen véletlenek műve. Jóllehet az eredete elvész az évezredek homályában, komolyabb fejlődése az i.e. III. évezredben uralkodó Sárga Császár nevéhez fűződik. Udvari orvosai írták meg a " Sárga Császár Belgyógyászati Könyvé "-t, amely az egyik legősibb ránk maradt "orvosi szakkönyv". Azóta az akupunktúra sokat fejlődött, több ezer írás és könyv jelent meg ezzel kapcsolatosan.

Az akupunktúra a test meghatározott energiavonalaival - az ún. meridiánok vagy csatornák - dolgozik. Megmutatja, hogy a szervezet energetikai változásai hol és miképpen jelentkeznek, milyen törvényeknek engedelmeskednek, miként játszanak szerepet a betegségek előidézésében, majd megszüntetésében.

Tehát az akupunktúra egy olyan orvoslási rendszer, amely az energia, az ún. QI áramlásaival foglalkozik.

Az akupunktúra azon az elven alapul, hogy semmilyen rész nem érthető meg az egésszel fennálló összefüggései nélkül. Egy tünetet tehát nem egyszerűen vissza kell vezetni egy okra, hanem úgy kell szemlélni, mint valami egész egy bizonyos részét. Ha valaki beteg, a produkált tünet csak egy része a szervezet egyensúlyvesztésének. A kínai rendszer egy logikus rendszer. A rendszer logikáját, amellyel az összefüggéseket és változásokat magyarázzák, Yin - Yang elméletnek nevezik. Ez egy olyan filozófiai rendszer , amely két pólus a Yin és a Yang által alkotott egységen alapul. Minden dolognak két arculata van: a Yin és a Yang jelleg, ezek a minőségek ellentétesek, de nem létezhetnek egymás nélkül, kiegészítik egymást: nappal- éjszaka, hideg - meleg, férfi - nő, könnyű - nehéz, napos oldal- árnyékos oldal, passzivitás - aktivitás, sötétség - világosság, külső - belső stb.

Vannak az akupunktúrának olyan válfajai is, amelyek a test kisebb egységein belül alakítottak ki pontrendszereket, ilyen a fülakupunktúra, a skalp akupunktúra. A fülön például az egész szervezet vetülete megtalálható, mégpedig olyan elhelyezésben, mint az anyaméhben fejjel lefelé elhelyezkedő magzatban.

A testfelület aktív pontjainak - az akupunktúrás pontoknak - az ingerlése egyéb módszerrel is, nem csak tűszúrással végezhető.

Ilyen például a moxibusztió. Ez egy olyan eljárás, ami abból áll, hogy az akupunktúrás pontok felett valamilyen formában gyógynövényrészeket égetünk el. Hatásának lényege ugyanaz, mint a tűszúrásnál: az energetikai egyensúlyt hivatott visszaállítani. Főként akkor hasznos a moxa alkalmazása ha valamely energia páholyban energiahiány van és ezt pótolja a moxa hője.